Furcsa az élet, mert mindenre megtanít, ha akarod, ha nem!

És mint lelkek, ezért járunk a „Föld iskolába”, hogy meg tanuljunk élni, úgy ahogyan az nekünk, a lehető legjobb.  És ez megtörténik veled akkor is, ha Te ebben nem hiszel! És a Te akaratodon múlik, hogy hogyan hasznosítod azt! Ez egy szabad döntés, a szabad akarat döntésének lehetősége, vagyis az, hogy az élet nyújtotta lehetőségek közül, mit fogadsz el, és mit utasítasz vissza! Ez történt, történik velem is! Iskolába járok születésem pillanatától kezdve, mert beírattak a szüleim sejtjei!

Azt is mondják, nálam sokkal bölcsebbek, hogy az ember holtig tanul! Mert, hát ugye ez is elkerülhetetlen! Ahogyan megtanulunk megszületni, úgy meg kell tanulnunk meghalni is! Minden pillanatban újra születünk és minden pillanatban meg is halunk. És mivel gyakorlat teszi a mestert, hát egész életünkben mindent gyakorolunk! Levegőt venni, enni, inni, és végül üríteni! És mindezt persze időbeli volumenekkel tarkítva egy átalakulási folyamatként, egyik véglettől a másik végletig, mint egy örökmozgó malomkerékben, ami közben őrli és csiszolja a lelket.

Hát milyen lélek is vagyok én? Milyen embert is faragok magamból? Mert, hát ugye ez is az én feladatom, a döntési szabad akarat elve révén! Mit és hogyan tanulok meg életem folyamán! Egy egyszerűbbnél is egyszerűbb dolog révén, hogy igennel vagy nemmel felelek, egy adott helyzetben egy adott dologra! És akkor mi is az értelme ennek?

         Hmmmmmm! Helyettesítsük csak be az igent és a nemet egy-egy hanggal, hangjeggyel és nézzük meg, mi is sül ki belőle. Hol mélyebbek, hol magasabbak, és ahogyan váltakoztassuk, egy dallamot kapunk, ami a miénk csak és kizárólag a miénk! Ez a saját életünk!

 William Shakespeare

A vihar

(részlet )

”Minden embernek lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
S akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.”

          S ha már dalban; akkor tegyük meg még azt is, hogy szőjük át kicsit fénnyel, a nap melegével, ifjúsággal, a nyárral, az őszi szüreti aratással! S mert aratni, szüretelni nem lehet csak mással, ajánlom figyelmedbe munkám, s legyél a társam!